Október 29.

Álmok. Érdemes odafigyelni rájuk. Mindig a képek, a szimbólumok nyelvén üzennek és beindítják ezt a  reflexet. 

Pl. ha azt álmodtam, hogy egy buszon utazom egy keskeny földsávon, mellettem két oldalról az óceán kerítéssel megzabolázva (már eleve lehetetlen, hiszen a víznek át kellene folynia  a kerítésen, de mégsem folyik és közben álmomban erősen szorongok hogy de mi lesz ha jön a dagály vagy akármi és változik a helyzet...szóval nem valószínű,  hogy ott voltam a Vörös-tenger szétválasztásánál, bár az sem kizárt... :) Sokkal inkább lehetséges, hogy úgy érzem, egy nagyon vékony ösvény nyílt meg számomra a tengernyi nehézség, veszély ésatöbbi között, illékony és törékeny kis út, amin még mindig nem érzem magam eléggé biztonságban, de arra már elég hogy kialakuljon egy stabil hit, ha akarok, átmehetek rajta. Hogy nyilvánvalóvá váljon: minden új és régi ösvény ilyen, és hogy az "óceán" feltartóztatható, csak akarni kell. 

Hogy ideje hinni.

A mai meditáció is erről szólt valahol, nekivágni az újnak, a másnak. Tudván, hogy lesznek nehézségek. És hogy a siker sem jön majd azonnal. De ha kitartóak vagyunk és bátran járjuk az utat, előbb-utóbb megmutatja magát.