November 1.

Különös. Megfigyelésem szerint másodjára bontakozik ki az események sodrából váratlanul valamiféle csoda. Arra, hogy váratlanul történik, ismét csak egy már említett jó baráttal történő beszélgetés mutatott rá.

Ha először történik valami meghatározott menetben, csak rácsodálkozunk. Ha másodszor, akkor már felfedezhetjük, megállapíthatjuk a törvényszerűséget.

Olyan, mintha bizonyos események, amik történnek velünk… mindaz, amin keresztülmegyünk, a katyvasz, amíg az események sodrásában kapkodjuk a fejünket, látszólag nem vezetnének sehova. Sodródunk, figyelünk és elveszettnek érezzük magunkat. Aztán egyszer csak kikristályosodik. Nem várt időpillanatban (esetleg nem várt helyen) és egyáltalán nem várt formában. De ott van. Kézzelfoghatón, és főleg érezhetőn. Egyértelmű csodaként, mintegy bizonyítékként arra, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy minden okkal történik. Kegyelmi állapot, áldás.