Október 19.

Mindig is sejtettem, hogy önmagunk foglyai vagyunk, de hogy mennyire ,az csak nemrég vált teljesen nyilvánvalóvá számomra. Általában a leghétköznapibb dolgokon keresztül nyilvánulnak meg a rejtett vagy ismert traumáink. Igen, minden egyes lélegzetvételünkben, szavunkban, gondolatunkban, cselekedetünkben ott vannak. És nekünk együtt kell velük élnünk...mert nem távoznak kérésre..

Érezted már, hogy változnál, hogy új ember akarsz lenni, de nem megy? Ez is egy ok. A beégett panel, a cselekvést és gondolkodást automatizáló rendszer, amitől azok vagyunk akik vagyunk. Tehát EZ a predesztináció. Ó, nem, azt hiszem, nincsenek odafönn bácsik, akik figyelik, hogy hatóratízperckor megismerd a szerelmedet,akivel véletlenül fogtok majd összeütközni egy utcasarkon, , vagy öledbe hulljon a lottónyeremény.. DE még az is lehet hogy vannak. :) A lényeg, hogy elágazási pontonként VÉGTELEN lehetőség van sorsod írására – azaz végtelen lenne, ha a panel engedné. De nem engedi. Mivel irányítja a gondolataidat, cselekedeteidet, egy bizonyos spektrumban fogja tartani a lehetőségeidet is. is. Addig, amíg  rá nem jössz, hogyan tudsz ezzel bánni. Ha rájössz egyáltalán.

Első körben már az is jó, ha kapisgálod, hogy van ilyened.  (Ó, nem egy van, számtalan! Mindannyiunknak. De mondjuk, vannak közöttük erőteljesebbek.)   

Hogy isten bennünk, benned is ott van, nem kérdés. Ettől még nem vagy isten, csak ha teljes valódban eggyé válsz vele. Ez nálunk, átlagembereknél általában nem valósult még meg. Hosszú, reinkarnációkon átívelő utazások sora mire kiforr, gyémánttá kristályosodik a belső mag. Istennek van ideje, pont egy örökkévalóságig tud várni.  Ha mégis van a környezetedben olyan, aki elérte ezt az "istenember" szintet, azt észre fogod venni... ezek az emberek többnyire tanítók valamilyen módon....vagy egyszerűen csak megmagyarázhatatlan módon érzed a tökéletességüket. Gondolataikon, szavaikon, cselekedeteiken keresztül. Érzed az EGÉSZSÉGÜKET, maguktól értetődő megnyilvánulásaikon keresztül. Egyféleképpen cselekszenek, érzik mi a helyes. MINDEN pillanatban. Tudatosak rá. Már zsigerből jön nekik. 

Szóval visszakanyarodva oda, hogy isten igenis benned van: figyel és segít téged is. . Súg neked, önmagadon keresztül. Megérzések, csalhatatlan megérzések formájában! Nincs tehát más dolgod, mint lecsendesíteni az elmédet, a körülötted zsivajgó funfairt, és figyelni erre a hangra. Mindig igazat mond, mindig kijelöli a helyes irányt. Egyszerűen csak figyeld, mitől vagy BOLDOG. Igazán boldog. Mi tölt el VALÓDI jóérzéssel. Mert akkor neked valamiért arra kell menni. Vagy azért hogy tapasztalj...vagy azért hogy elkerülj egy tapasztalatot... De erre majd idővel úgyis rájössz. Mindenképpen tanulni fogsz, fejlődni...de csak ha nem haladsz önmagaddal szemben. 

Ezt én is éppen  keserves áron tanulom. Egy ideje tudom, de most kénytelen vagyok tudomásul is venni, hiszen jelentkeznek a mind komolyabb pszichoszomatikus tünetek. 

A szakadt harisnya 

És hoppá, amikor leírtam az Egészség szót az imént, állt össze végképp a KÉP. Azt írtam tegnap, hogy mindannyian üzeneteket kapunk a velünk történő napi dolgokon, az arra adott reakcióinkon keresztül, válaszokat a minket foglalkoztató problémákra...csak meg kell tanulnunk olvasni ezt a  szimbolikus nyelvet. Csak le kell fordítani istenről emberre. Az, hogy leírom  ezeket magamnak és nektek, egyrészt nekem hasznos, mert terápiás írások, mert összefüggésekre jövök rá és belejövök a fordításba, miközben az én példáimon keresztül ti is megtanuljátok a magatok világában az eligazodást. Mert csak önmagamat mutathatom meg, a magamét. Nem taníthatok semmit, hiszem magam sem tudok  eleget. Csakis megmutathatom. De ezzel üzenhetek és segíthetek  És ez mos t elég. Elég ahhoz hogy jó érzésem legyen tőle, tehát csinálnom kell.

Nekem is mindig jó érzés volt mások "képről hangra" fordításait olvasni, ezek után a magaméit is megfogalmazni, majd (automatikus, tehát "istentől, odafentről"  (nem is, mert belülről!)  jövő írás folyamán kifejezni, kirakni (pl.ide)...hogy talán ebből ti is megtanuljátok. és akkor ez végre lehet egy közhasznú küldetés.

Egyszerű történet a harisnyáé... ha nő vagy, tudod, milyen bosszantó érzés, amikor fel akarod húzni a nylonharisnyádat, majd észleled, hogy felszaladt. Mivel most beteg is vagyok, még könnyebben  felbosszantottam magam. Bosszankodva hajítottam hát arrébb egy másik után kajtatva...és ekkor beugrott, hogy álmomban is egy felszaladt harisnya volt rajtam. Ezt álmomban későn vettem észre, belül pironkodtam miatta utólag és gondolkodni kezdtem, hogyan oldjam meg a helyzetet. Amikor bevillant, hogy erről álmodtam is, rögtön tudtam, hogy foglalkoznom kell ezzel a képpel. De vajon mit jelenthet? Hogy a harisnyán hiátus van, nem egységes, mit szimbolizálhat, mi lehet még szakadt, egy szűzhártya például, vagy annyi minden más, a lélek érezhet valamilyen hiányt... és amikor az előbb teljesen mással kapcsolatban leírtam hogy EGÉSZSÉG, akkor összeállt a KÉP. Az egészség, az hiány nélküliség. Teljesség. A harisnya szakadt, nem egységes, én magam nem vagyok egységes  betegen. Ezért vagyok beteg. Az egységre kell törekednem, összerendezni, fókuszálni, ami eleve adott feladat (és én képes vagyok rá, hajtogatom magamnak.)

A képek és szavak világába történő izgalmas merülés minden  nap tud újabbat és újabbat mutatni nekünk, egyre mélyebbre ereszkedni valódi izgalom, már-már extrémsportnak mondanám.

Merüljünk együtt, tarts velem...és ha kedved szottyan, kezdd el írni magadnak a saját tapasztalataidat!