November 1.

Különös. Megfigyelésem szerint másodjára bontakozik ki az események sodrából váratlanul valamiféle csoda. Arra, hogy váratlanul történik, ismét csak egy már említett jó baráttal történő beszélgetés mutatott rá.

Ha először történik valami meghatározott menetben, csak rácsodálkozunk. Ha másodszor, akkor már felfedezhetjük, megállapíthatjuk a törvényszerűséget.

Olyan, mintha bizonyos események, amik történnek velünk… mindaz, amin keresztülmegyünk, a katyvasz, amíg az események sodrásában kapkodjuk a fejünket, látszólag nem vezetnének sehova. Sodródunk, figyelünk és elveszettnek érezzük magunkat. Aztán egyszer csak kikristályosodik. Nem várt időpillanatban (esetleg nem várt helyen) és egyáltalán nem várt formában. De ott van. Kézzelfoghatón, és főleg érezhetőn. Egyértelmű csodaként, mintegy bizonyítékként arra, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy minden okkal történik. Kegyelmi állapot, áldás.

Október 29.

Álmok. Érdemes odafigyelni rájuk. Mindig a képek, a szimbólumok nyelvén üzennek és beindítják ezt a  reflexet. 

Pl. ha azt álmodtam, hogy egy buszon utazom egy keskeny földsávon, mellettem két oldalról az óceán kerítéssel megzabolázva (már eleve lehetetlen, hiszen a víznek át kellene folynia  a kerítésen, de mégsem folyik és közben álmomban erősen szorongok hogy de mi lesz ha jön a dagály vagy akármi és változik a helyzet...szóval nem valószínű,  hogy ott voltam a Vörös-tenger szétválasztásánál, bár az sem kizárt... :) Sokkal inkább lehetséges, hogy úgy érzem, egy nagyon vékony ösvény nyílt meg számomra a tengernyi nehézség, veszély ésatöbbi között, illékony és törékeny kis út, amin még mindig nem érzem magam eléggé biztonságban, de arra már elég hogy kialakuljon egy stabil hit, ha akarok, átmehetek rajta. Hogy nyilvánvalóvá váljon: minden új és régi ösvény ilyen, és hogy az "óceán" feltartóztatható, csak akarni kell. 

Hogy ideje hinni.

A mai meditáció is erről szólt valahol, nekivágni az újnak, a másnak. Tudván, hogy lesznek nehézségek. És hogy a siker sem jön majd azonnal. De ha kitartóak vagyunk és bátran járjuk az utat, előbb-utóbb megmutatja magát.

Október 24.

Kapcsolat a külvilág és a belső történések között? Legkézenfekvőbb az időjárás. Az éjszaka feltámadó szél...Többször is nekilökte a kinn hagyott seprűt a teraszajtó üvegének. Az eső amúgy is egész nap vigasztalanul szakadt, megmutatva és ékesen bizonyítva a nemzetnek önnön erőtlenségét: hogyan maradt minden kanapéforradalmár inkább a száraz lakás kényelmében, csont nélkül elhaladva a tiltakozás (mint állampolgári jog) lehetősége mellett. Beleértve természetesen engem is.

A mai napon meg... folytatódott a bolond szeles idő, a metsző hideg, ami csontig hatol. Ami nem hagyja, hogy a kis átmeneti kabátodban megúszd ezt a napot is még és ellavírozz a felszínen. 

Kezdődött a sok felhalmozódott tennivalóval, ami egyrészt a mennyisége miatt kezdett maga alá temetni, másrészt az események következtében elhatalmasodó depresszió tompította egyformán unalmassá ezeket a feladatokat csírájában fojtva el minden kezdeményező készséget, örömöt vagy bármit, amit még próbáltam belehazudni a munkafolyamatba. 

Azért egy darabig még küzdöttem és tartottam magam. Amikor már a könnyek a napszemüveg mögött megállíthatatlanul áradtak, egyszer csak engedtem a folyásuknak és elengedtem a befolyásolni akarást. Mérhetetlenül fájdalmas volt és felszabadító egyben.

Megszűnt a racionális kontroll, beleveszett egy doboz papírzsebkendőbe.

Minden kijött. Évek elnyomott, elfojtott búja és baja tört felszínre vulkánként ezen a jellegtelennek induló, mégis forradalmi délutánon. 

Lélegezni szabad. Bármit szabad.Szabad. 

Október 21.

Történések. Felgyorsuló téridőn keresztüli vágtatás.Besűrűsödő mátrix.Bárminek, mindennek lehet jelentősége.

Például, hogy egy régi projekthez, úgy tűnik, egyszerre két oldalról is bejelentkezni látszanak a lehetséges leendő munkatársak, mintegy ráerősítve a megérzésre, hogy ezzel foglalkozni jó lesz. Flow. Aztán majd kiderül.

Vagy: egyszer csak,a pihentség okán is(?) rám törő feldobottság. A megmagyarázhatatlan, (egy vagy több) pillanatnyi örömérzés, hogy Isten–nevezzük így–(mindannyiunkat) a tenyerén hordoz.

Október 20. 

Amikor reggel felkeltem, még fogalmam  sem volt , mi lesz a mai topik. Aztán láttam, hogy jesszus, hogy beindult, a FB-on az élet a  MeToo kampány kapcsán most: megannyi megnyilvánulás, hozzászólás, és én ennek örülök.

Örülök,mert egy eddig agyonhallgatott téma került napvilágra. Annak nem örülök, hogy ilyen sokan érintettek (vagyunk) benne (lassan nem az a kérdés, hogy ki igen, hanem hogy ki nem.) 

Annak viszont örülök hogy a critical mass effektus mentén történik majd valami, és remélem, hogy csökkenthetjük a jelenség intenzitását, hogy felkészíthetjük a potenciális áldozatokat a helyzet kezelésére. 

És lám, a világ(om)ban történő dolgok visszaigazolják számomra: jó úton járok a probléma feldolgozásában, hiszen a külső szinteken is van mocorgás, történések. 

És hogy végre egy jobb világ kezdődik. És mindannyian részt tudunk venni a jobbá tételében. Azzal, hogy egymásnak segítünk. 

Október 19.

Mindig is sejtettem, hogy önmagunk foglyai vagyunk, de hogy mennyire ,az csak nemrég vált teljesen nyilvánvalóvá számomra. Általában a leghétköznapibb dolgokon keresztül nyilvánulnak meg a rejtett vagy ismert traumáink. Igen, minden egyes lélegzetvételünkben, szavunkban, gondolatunkban, cselekedetünkben ott vannak. És nekünk együtt kell velük élnünk...mert nem távoznak kérésre..

Érezted már, hogy változnál, hogy új ember akarsz lenni, de nem megy? Ez is egy ok. A beégett panel, a cselekvést és gondolkodást automatizáló rendszer, amitől azok vagyunk akik vagyunk. Tehát EZ a predesztináció. Ó, nem, azt hiszem, nincsenek odafönn bácsik, akik figyelik, hogy hatóratízperckor megismerd a szerelmedet,akivel véletlenül fogtok majd összeütközni egy utcasarkon, , vagy öledbe hulljon a lottónyeremény.. DE még az is lehet hogy vannak. :) A lényeg, hogy elágazási pontonként VÉGTELEN lehetőség van sorsod írására – azaz végtelen lenne, ha a panel engedné. De nem engedi. Mivel irányítja a gondolataidat, cselekedeteidet, egy bizonyos spektrumban fogja tartani a lehetőségeidet is. is. Addig, amíg  rá nem jössz, hogyan tudsz ezzel bánni. Ha rájössz egyáltalán.

Első körben már az is jó, ha kapisgálod, hogy van ilyened.  (Ó, nem egy van, számtalan! Mindannyiunknak. De mondjuk, vannak közöttük erőteljesebbek.)   

Hogy isten bennünk, benned is ott van, nem kérdés. Ettől még nem vagy isten, csak ha teljes valódban eggyé válsz vele. Ez nálunk, átlagembereknél általában nem valósult még meg. Hosszú, reinkarnációkon átívelő utazások sora mire kiforr, gyémánttá kristályosodik a belső mag. Istennek van ideje, pont egy örökkévalóságig tud várni.  Ha mégis van a környezetedben olyan, aki elérte ezt az "istenember" szintet, azt észre fogod venni... ezek az emberek többnyire tanítók valamilyen módon....vagy egyszerűen csak megmagyarázhatatlan módon érzed a tökéletességüket. Gondolataikon, szavaikon, cselekedeteiken keresztül. Érzed az EGÉSZSÉGÜKET, maguktól értetődő megnyilvánulásaikon keresztül. Egyféleképpen cselekszenek, érzik mi a helyes. MINDEN pillanatban. Tudatosak rá. Már zsigerből jön nekik. 

Szóval visszakanyarodva oda, hogy isten igenis benned van: figyel és segít téged is. . Súg neked, önmagadon keresztül. Megérzések, csalhatatlan megérzések formájában! Nincs tehát más dolgod, mint lecsendesíteni az elmédet, a körülötted zsivajgó funfairt, és figyelni erre a hangra. Mindig igazat mond, mindig kijelöli a helyes irányt. Egyszerűen csak figyeld, mitől vagy BOLDOG. Igazán boldog. Mi tölt el VALÓDI jóérzéssel. Mert akkor neked valamiért arra kell menni. Vagy azért hogy tapasztalj...vagy azért hogy elkerülj egy tapasztalatot... De erre majd idővel úgyis rájössz. Mindenképpen tanulni fogsz, fejlődni...de csak ha nem haladsz önmagaddal szemben. 

Ezt én is éppen  keserves áron tanulom. Egy ideje tudom, de most kénytelen vagyok tudomásul is venni, hiszen jelentkeznek a mind komolyabb pszichoszomatikus tünetek. 

A szakadt harisnya 

És hoppá, amikor leírtam az Egészség szót az imént, állt össze végképp a KÉP. Azt írtam tegnap, hogy mindannyian üzeneteket kapunk a velünk történő napi dolgokon, az arra adott reakcióinkon keresztül, válaszokat a minket foglalkoztató problémákra...csak meg kell tanulnunk olvasni ezt a  szimbolikus nyelvet. Csak le kell fordítani istenről emberre. Az, hogy leírom  ezeket magamnak és nektek, egyrészt nekem hasznos, mert terápiás írások, mert összefüggésekre jövök rá és belejövök a fordításba, miközben az én példáimon keresztül ti is megtanuljátok a magatok világában az eligazodást. Mert csak önmagamat mutathatom meg, a magamét. Nem taníthatok semmit, hiszem magam sem tudok  eleget. Csakis megmutathatom. De ezzel üzenhetek és segíthetek  És ez mos t elég. Elég ahhoz hogy jó érzésem legyen tőle, tehát csinálnom kell.

Nekem is mindig jó érzés volt mások "képről hangra" fordításait olvasni, ezek után a magaméit is megfogalmazni, majd (automatikus, tehát "istentől, odafentről"  (nem is, mert belülről!)  jövő írás folyamán kifejezni, kirakni (pl.ide)...hogy talán ebből ti is megtanuljátok. és akkor ez végre lehet egy közhasznú küldetés.

Egyszerű történet a harisnyáé... ha nő vagy, tudod, milyen bosszantó érzés, amikor fel akarod húzni a nylonharisnyádat, majd észleled, hogy felszaladt. Mivel most beteg is vagyok, még könnyebben  felbosszantottam magam. Bosszankodva hajítottam hát arrébb egy másik után kajtatva...és ekkor beugrott, hogy álmomban is egy felszaladt harisnya volt rajtam. Ezt álmomban későn vettem észre, belül pironkodtam miatta utólag és gondolkodni kezdtem, hogyan oldjam meg a helyzetet. Amikor bevillant, hogy erről álmodtam is, rögtön tudtam, hogy foglalkoznom kell ezzel a képpel. De vajon mit jelenthet? Hogy a harisnyán hiátus van, nem egységes, mit szimbolizálhat, mi lehet még szakadt, egy szűzhártya például, vagy annyi minden más, a lélek érezhet valamilyen hiányt... és amikor az előbb teljesen mással kapcsolatban leírtam hogy EGÉSZSÉG, akkor összeállt a KÉP. Az egészség, az hiány nélküliség. Teljesség. A harisnya szakadt, nem egységes, én magam nem vagyok egységes  betegen. Ezért vagyok beteg. Az egységre kell törekednem, összerendezni, fókuszálni, ami eleve adott feladat (és én képes vagyok rá, hajtogatom magamnak.)

A képek és szavak világába történő izgalmas merülés minden  nap tud újabbat és újabbat mutatni nekünk, egyre mélyebbre ereszkedni valódi izgalom, már-már extrémsportnak mondanám.

Merüljünk együtt, tarts velem...és ha kedved szottyan, kezdd el írni magadnak a saját tapasztalataidat! 

Október 18.

Képes vagyok fókuszálni!

Huh, ez elképesztően nehéz...mert nem ebben vagyok jó.Pont az ellenkezőjében vagyok jó. De vajon jó-e hogy jó vagyok az ellenkezőjében? Szuperképességem a divergencia. A szertetágazás. Ebből mindig komoly problémák adódtak.Aztán elkezdtem a Képes Vagyok Fókuszálni projektet, amitől bevallom, igen sokat várok. Ha én megcsinálom, ti is megcsináljátok! 

Mennyi mennyi képesség. Már csak mederbe kellene terelni, hajtogatom magamnak jó negyven éve. Csakhogy itt a MC, (midlife crisis), nem úszhatom meg tovább. Meg az asztma. Úgyhogy bele kell húznom.

És (miközben kicsit megint elágaztam az eredeti tevékenységtől) megint beütött egy cimbin keresztül egy üzenet… szóval leesett, hogy az egyszerűsítés csak akkor működik, ha van mag ami köré egyszerűsítek.Tehát a magam magját kell növelnem, egyszerűsítéssel. Paradoxon. Az is, hogy miközben egyszerűsítésre törekszem, a lehetőségek keresése közben (meg csak úgy) tovább bonyolítok. És (azt hiszem) az is...hogy minden konkrét témában úgy lehetne egyszerűsíteni, ha lenne egy biztonságot adó mag.

Ezt ugye (már tudom) ugyancsak magamban bennem kell keresnem (az „önvaló” vagy isten, vagy nevezzük bárminek…, tehát akkor mégis megvan!! Csak innen kell kifelé indulnom:) Nem volt jó az irány! Elvesztem az önmagam körüli pörgésben.

Csak gyűjtöttem az emberi történeteket. Jöttek, mondák. Meséltek. Meghallgattam.Vagy oda se figyeltem. Én meg mondtam. Vagy éppen meg sem szólaltam.Valóban, az utóbbi időben valahogy felborult ez az egyensúly. Hogy túl sokat hallgattam és túl keveset közöltem.Miközben érzem, biztos vagyok benne, hogy "bennem isten", amikor ilyeneket mond. Hogy ez tanulságos és közös.Hogy nem csak az én vekengésem és morbid utazásom a koponyám, a tüdőm, vagy ki tudja mi körül.

Ki kell köhögnöm magamból.Nyilatkozzak meg.De mit?Oké, legyen. Közvetítem. Tessék.Mit üzen nekem ma? Hát ezt üzente. Kossuth Lajos meg azt hogy elfogyott a regimentje. Hamégegyszer – mindnyájunknak.

Szóval azt hiszem, minden napra lehet tanulságot, üzenetet bármit találni, következtetést levonni… csak annak alapján ami történt velünk. Lássuk, csak: mi történt a nap folyamán?  Mit csináltunk: Mit NEM csináltunk, Mi lehet az üzenete ennek számomra? Milyen információ érkezik és hogyan kell önmagunkról önmagunkra lefordítani? Dekódolni?Igazi kaland.

Kalandorblog. Nem messzi tájakra viszlek el, szép fotókkal. Hanem önmagadba. Önmagamon keresztül. Velem tartasz? Jössz? Na menjünk.