Október 24.

Kapcsolat a külvilág és a belső történések között? Legkézenfekvőbb az időjárás. Az éjszaka feltámadó szél...Többször is nekilökte a kinn hagyott seprűt a teraszajtó üvegének. Az eső amúgy is egész nap vigasztalanul szakadt, megmutatva és ékesen bizonyítva a nemzetnek önnön erőtlenségét: hogyan maradt minden kanapéforradalmár inkább a száraz lakás kényelmében, csont nélkül elhaladva a tiltakozás (mint állampolgári jog) lehetősége mellett. Beleértve természetesen engem is.

A mai napon meg... folytatódott a bolond szeles idő, a metsző hideg, ami csontig hatol. Ami nem hagyja, hogy a kis átmeneti kabátodban megúszd ezt a napot is még és ellavírozz a felszínen. 

Kezdődött a sok felhalmozódott tennivalóval, ami egyrészt a mennyisége miatt kezdett maga alá temetni, másrészt az események következtében elhatalmasodó depresszió tompította egyformán unalmassá ezeket a feladatokat csírájában fojtva el minden kezdeményező készséget, örömöt vagy bármit, amit még próbáltam belehazudni a munkafolyamatba. 

Azért egy darabig még küzdöttem és tartottam magam. Amikor már a könnyek a napszemüveg mögött megállíthatatlanul áradtak, egyszer csak engedtem a folyásuknak és elengedtem a befolyásolni akarást. Mérhetetlenül fájdalmas volt és felszabadító egyben.

Megszűnt a racionális kontroll, beleveszett egy doboz papírzsebkendőbe.

Minden kijött. Évek elnyomott, elfojtott búja és baja tört felszínre vulkánként ezen a jellegtelennek induló, mégis forradalmi délutánon. 

Lélegezni szabad. Bármit szabad.Szabad.